Olyan híreket is hallottam, hogy egyéb ízeltlábúak (a roppantós ivóka, a csalfa megesz és a bagzó brutál) üdítős kioszknak és nyugágynak álcázzák magukat, sőt zu- hanyzónak, csapokkal és törülközőkkel, de hogy ebben mennyi az igazság, azt nem tudom megmondani, mert én ilyesmit so- hasem láttam, a mirmekológus tekinté- lyek pedig hallgatásba burkolóznak. Óva- kodni kell viszont a kígyólábú panorám elég ritka fajától (anencephalus pseudoopticus tri- pedus Klaczkinensis). A panorám szintén a kilátóhelyeken les áldozataira, három vé- kony, hosszú lábából állványt formáz, far- kának tölcsérével a tájszépségek felé mu- tat, a szájában csillogó nyál pedig a távcső lencséjét utánozva, belenézésre csábít; ha egy hiszékeny turista enged e csábításnak, az nagyon kellemetlenűl végződik számá- ra.
Egy kígyó, a rutyma gáncsó (serpens vitiosus Reichenmantlii) a bokrokban leselkedik, és az óvatlan sétálót farkával elgáncsolja. Tény, hogy ilyenkor az ember megbotlik, és hasra esik, de - először is - ez a hüllő kizárólag szőke hajú férfiakat fogyaszt, és másodszor - semminek sem álcázza ma- gát. A Föld nem óvoda, és a biológiai evo- lúció nem idill. Ismeretterjesző brosúrákat kell kiadni, olyanokat, mint amilyet Kisza- riában láttam: e füzet szerzője az amatőr botanikusokat figyelmezteti, hogy milyen veszélyes növény a gyötretős csodula (plixi- miglaquia bombardans L.). Gyönyörű szép virágai vannak, de nem szabad engedni a kísértésnek és szakítani belőlük, mert a gyötretős csodula szoros szimbiózisban él a zúzongó tökfával, melyen dinnye méretű, de szarvas gyümölcsök teremnek. Elegendő csak egyetlen csodulát letépni és az óvatlan növénygyűjtő fejére kőkemény tökök zápo- roznak. Mind a csodula, mind a tökfa amúgy szelíd növény: egyáltalán nem bántják az agyonvert növénygyűjtőt, beérik kimúlásá- nak természetes hatásával (tudniillik reme- kül trágyázza a környező talajt!).
A mimikri csodáival szerte a bolygón talál- kozunk. Ökland mocsarai például a szivár- vány minden színében pompáznak a tarka virágoktól, melyek közül elbűvölő szépsé- gével és illatával kimagaslik a szendecsali rózsa (rosa mendatrix Tichiana). A csalirózsa valójában nem virág, hanem bojt a marcang farkán. A marcang a legérdekesebb öklandi ragadozó. Ha megéhezik, elbújik a bozót- ban, messze maga elé nyújtva rendkívül hosszú farkát, oly módon, hogy csak a virág látszik ki a fűből. A gyanútlan turista odalép, hogy megszagolja, s ekkor a fe- nevad hátúlról ráugrik. Majdnem olyan hosszú agyarai vannak, mint az elefántnak. Lám, milyen érdekesen igazolódik a "nin- csen rózsa tövis nélkül" mondás globális változata!"

Folyt.köv.