Veszélyeztetett Fajok I.

Dr. Alko Holgersson, Magyarországon élő dán tudós, korunk egyik legkiemelkedőbb zooló- gusa, egy borongós tavaszi reggelen furcsa rovarszerű élőlény kaparászására lett figyelmes bérlakása konyhájából, ahol a megelőző napi party alkoholmaradványait tartotta. A szokatlan formájú, rovarszerű, ámde hüllő vonásokat is magában hordozó, sörtócsában tapicskoló, és gyanúsan hányás- ra emlékeztető hangokat hallató organizmus felkeltette a neves tudós érdeklődését. Rövid nyomozás és a szakirodalomban végzett elmélyülés meghozta az eredményt: a rovarhüllő minden kétséget kizáróan egy 'Csillagbojtos hányóka' volt. Ez az eset végre megvilágosodást hozott Dr. Holgersson számára, aki ettől kezdve életét és hivatását az átlagember által kevésbé (vagy egyáltalán nem) ismert, és a dogmatikus zoológusok által "Ilyen fajok csak a mesében léteznek!", "Már megint be vagy rúgva, Alko! Hol élsz Te?" megjegyzésekkel illetett élőlények- nek szentelte. Első hosszabb fajfeltáró kirándulását a Hortobágyon ejtette meg, amit aztán számos követett szerte és szana kis hazánk területén. Ezeknek az eredményeképpen születhetett meg főmûve: "Ritka és/vagy génmanipulálódott fajok Magyar- országon" című illusztrált zoológiai gyűj- temény, amelyből rovatunkban tallózhatnak tisztelt olvasóink. E heti számunkban Dr. Holgersson legelsőként felfedezett faját mutatjuk be, melynek fennmaradását a híres kutató egy alapítvány létrehozásával ma is támogat: A vérgólya.

A vérgólya (partycus liverus lucullus) egyike a közelmúltban felfedezett (kitenyésztett?) fajoknak, melyeknek sajnos veszélyben forog a léte. Külsőre megtévesztésig hasonlít a közismert közönséges gólyára, ami életmódjából kifolyólag nem véletlen. A vérgólya csőre és lába születéskor fekete színű, ám az első vadászatot (ami a fajnál a felnőtté válás próbája) követően a csőr és a lábak a rászáradt vértől pirosra szineződnek, és a későbbi vadászatok során mint mimikri funkcionálnak. A vérgólya szinte kizárólag a Hortobágyon fellelhető eddig még tisztá- zatlan okok miatt. Táplálkozása az állatvilágban nagyon ritka módon, csak és kizárólag az emberi májra korlátozódik.

Kipusztulásának veszélye is ide vezethető vissza, hiszen táplálékutánpótlása természe- tes módon - magányos alkoholista gulyások, csikósok, kondások levadászása a Pusztán - az utóbbi szakmák korlátozott jellege miatt akadályokba ütközik.

A Vérgólya Alapítvány által pénzelt ügynökök az utóbbi időben szervezett májutánpótlásba kezdtek, mely a gyakorlatban a társadalom számára haszontalan, irreverzibilisen alkoho- lista, javíthatatlanul antiszociális elemek vérgólya eleségként való hasznosítását je- lenti. A vérgólya ügynökség emberei önma- gukat jópofa, barátkozó, bulikat szervező egyénnek feltüntetve a fent említett áldo- zatokat a Hortobágyra csalják, leitatják, majd a vérgólyák elé vetik. [A Vérgólya Ügynökök módszereiket illetően - a faj súlyosan védett jellegéből adódóan - törvény felett állnak. A szerk.]