|
Az első írásos emlék, amely megemlíti őket a cádizi Columbus Történeti Múzeumban található. Pedro atya levele az Újvilágban írodott a granadai püspök számára az Úr 1507. évében. Így emlékszik meg a rumo- hányokról: "Sanguis Saccharum Officinarum dulcis est", azaz "A rumohányok vére édes".
Túlélésüket az atlantiszi nukleáris kataszt- rófa előtti exodus idézte elő, midőn né- hány száz bátor rumohány halottaikból ácsolt hajón elindult felfedezni a környező világot. (Tekintélyes történészek szerint Atlantisz megsemmisülését egy elkóborolt, háziasított szarpocok* által a fő atom- reaktorban elrágott elektromos vezeték idézte elő). Érdekes kulturális tény, hogy előbb fedezték fel az atommaghasadást, mint a hajózást. Ennek okát abban keres- hetjük, hogy szeretnek egy-egy helyen gyökeret verni.
Miután békésen letelepedtek Amerikában, elkezdődött mind a mai napig tartó vesszőfutásuk, amihez mérve a zsidó és cigány és beszari holocaust elhanyagolható jelentőséggel bír! Akármilyen ember- csoporttal is találkoztak, azok kíméletlenül lemészárolták őket. De ki kell emelni minden emberfajta közül a négereket. Igen, a négereket. A négerek, akik fáradt- ságot nem kímélve a XV. századtól kez- dődően nagy seregekkel áthajóztak Afri- kából Amerikába, hogy leöldössék az akkor már rendkívül fejlett kultúrával rendelkező békés rumohányokat. Sőt! A mai napig sportot űznek a rumohányok mészárlásából!
A négerek törzseiben a férfivá válás jel- képe az első rumohány rituális legyilko- lása.
Néger kisfiú első meggyilkolt rumohány példányával
Folyt.köv.
*szarpocokról a F.I.N.G. magazin 42. évfolyam 6. számában olvashatnak | 
